Tibol László(1940-2002)
Magyarország – festőművész – 20. század
Festőművész, tanár, megyei szakfelügyelő, iskolánk igazgatója, a Somogy Megyei Tanács Közművelődési Díjának, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének, a Pedagógus Szolgálati Emlékéremnek, a Somogy Polgáraiért Díjnak tulajdonosa, Nagybajom díszpolgára.
Művek
Tibol László / [szerk. Géger Melinda]. – Kaposvár : Tibol L.-né, 2006. – 215 p. : ill., főként színes ; 29 cm
Magyar, angol és német nyelven. – Műjegyz.: p. 206-215.
ISBN 963-229-200-6 kötött
http://www.oszk.hu/mnbwww/K/1014/S.HTML#6782
Megrendelési cím: Tibol Lászlóné, Nagybajom, Templom u. (tel: 82/357-463)
Megvásárolható:Sárközy István Helytörténeti Múzeum7561 – Nagybajom Fő u. 4.(+36 (82)) 357-171
http://www.museum.hu/museum/publications_hu.php?ID=835
TIBOL László/ Rajz tanmenetjavaslat az enyhe fokban értelmi fogyatékosokat nevelő-oktató általános iskolák alsó tagozata számára / [írta Tibol László] ; Somogy Megyei Pedagógiai Intézet – Kaposvár : SMPI, 1990 – 28 p. ; 31 cm – Kézirat – ISBN 963 04 0290 4 – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum: leltári szám: AX311.303
http://opac.opkm.hu/index.php?fn=search/search.php&qs=+%231%23DE%232%23kiseg%EDt%F5+iskola%233%23&f=11&t=20&hn=542
Képek
Tibol László – Virtuális kiállítás
Emlékezés
Lőrincz Sándor
Emléksorok Tibol Lászlóról
Megjelent:
Somogyi Honismeret:
2007/1
Emlékké nemesült minden szava, minden vele való találkozás. Képeivel mégis közöttünk maradt. Leheletfinom akvarelljeivel üzen azoknak, akik ismerték, szerették, s akik talán még ma sem tudják elhinni: öt éve halott Tibol László festőművész, a nagybajomi iskola igazgatója.
Közepes termetű ember volt, de sokan felnéztek rá. Iskolateremtő és –vezető munkája mellett tiszteletet parancsolt humánuma, művészete, hiszen festményeivel, az asszonyszelídségű somogyi dombokkal és Erdély tündértájaival, fenyveseivel, fiatornyos templomaival a vágyott harmóniát, a lélek békéjét és csendjét sugározta. Derűt és fényt, amely most nagyon hiányzik a mindennapokból. Barázdált arcú portréival eleinek, a szántó-vető parasztembereknek állított emléket; azt hangsúlyozva: minél mélyebbre nyúlnak a gyökereink, annál biztonságosabban állunk e földön.
Tibol László ilyen talajra építette életét, munkáját, családját. Párjával, gyermekeivel nem mozdult el Somogy egyik legfiatalabb városából, Nagybajomból, ahol Gyergyai Albert, a neves író, irodalomtörténész született, s ahol Csokonai, a víg poéta is vendégeskedett egykoron. Tanítványok nemzedékeit nevelte – jó szóval oktatva, játszani is engedve őket -, hiszen az igazi értékek megbecsülésére, a képzőművészet szeretetére próbálta irányítani a figyelmet. Nem volt könnyű dolga; a XX-XXI. századi „trend” nem különösebben értékpárti.
Rejtőzködő művészként alkotott; egyfajta tartózkodó visszafogottság jellemezte, mert tudta, hogy a nagy dolgok csendben születnek. Nem tolakodott, nem kilincselt, ezért aztán viszonylag későn, csak a 90-es években fedezte fel a kortárs képzőművészet. Igaz barátságok után vágyott, melyeket meg is talált. Döntéseit, kapcsolatait, lépéseit a feltétel nélküli szeretet motiválta. Ezért lehetett ő is szeretnivaló.
Idehaza festett csak a tájban, a határon túl vázlatfüzettel járt. A Gyimes képi világát is így rögzítette, s tenyérnyi, kéttenyérnyi tanulmányokat készített mindenütt. Hazahozta az élményt és a vázlatok alapján csupa fény tetőtéri műtermében álmodta papírra a látványt. Azt vallotta, a somogyi vidék egy kicsit más, mint az erdélyi, de mindig rajongással szemlélte-festette a honi tájat. E látvány örömét próbálta átadni a tanítványainak.
Igazgatóként jelentős szerepet vállalt Nagybajom közéletében; tagja volt az önkormányzat képviselőtestületének, ápolta az erdélyi testvér-települési kapcsolatokat, s művésztáborokat szervezett. Betegsége miatt azonban idő előtt vissza kellett vonulnia a katedrától. Nagybajom díszpolgára élete végének közeledtével megkapta a Somogy Polgáraiért kitüntetést és a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet is.
Özvegye, Ildikó tavaly egy szép, a gazdag életművet sokoldalúan illusztráló, reprezentatív albumot jelentetett meg férje emlékére. A kaposvári Megyei és Városi Könyvtárban emelkedett hangulatú emlékest keretében mutatták be a vaskos kötetet. Annyian szerettünk volna tanúi lenni az emlékezésnek, hogy a közönség egy része kiszorult a teremből. Pályatársak, barátok, tanítványok emlékeztek a néhai iskolaigazgatóra – köztük dr. Egyed Miklós, a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház főorvosa, aki Tibol László tanítványa és orvosa volt, s akinek kétszer sikerült visszahoznia az életbe. Szívbemarkolóan beszélt arról, hogy egykori tanárából hiányzott minden agresszivitás. Tanárként és betegként is. Az érző, segítő, tehetséges művész betegsége idején is jajszó nélkül, türelemmel viselte mindazt, ami várt rá. Ember volt ebben az embertelen állapotában is…
Mint mondta: sokat tanult tőle. Diákként és orvosként is. Leginkább azt, hogy miként gondolkodjon az EMBERRŐL.
Tibol Lászlótól tudom, akinek végigkövettem művészi pályáját – az asszonyszelídségű somogyi dombok jelzős szerkezetet is tőle hallottam először, és azóta gyakran és szívesen használom -, hogy az évente előadott Passióban Jézust énekelte húsvétonként a nagybajomi templomban. Hitt abban, hogy Jézus Krisztus megváltotta e világot, de tisztában volt azzal is, hogy aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet…
Emlékét őrizve együtt vallom: sok kereszthordozóra és hiteles tanúságtevőre van szüksége a világnak.
Visszaemlékezés
Kiss Zoltán:
Megjelent: NAGYBAJOMfigyelő (2014. május 31.)
Olvasható még az Iskolai Emlékkönyvben.
Tibol László emlékest
http://www.somogymegye.hu/index.php?cid=2445
http://www.mvkkvar.hu/rendezvenyek/kepek/20061113/target0.html
Roth Erik:
Tibol László, egy nagybajomi polgár
Megjelent:
Tibol László / [szerk. Géger Melinda]. – Kaposvár : Tibol L.-né, 2006. p: 31
Aki Nagybajomról bármilyen összefüggésben szót ejt, nem kerülhet meg egy nevet- Tibol László nevét. Ilyenkor leírja az emlékező: tanítóképzőt végzett 1960-ban, rajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett 1967-ben, festőművész.
Laci bácsi azonban ennél több volt, egyszerűen Ő volt a Tibol László. Tanárként varázslatos órákat tartott, ahol utánozhatatlan humorával a legszomorúbb gyermekarcra is mosolyt csalt. Szaktanácsadóként a megye rajztanárainak elismert segítője, egyben a Somogy Megyei Rajztanárok Alkotó Munkaközösségének tagja.
Nevéhez fűződik 1977-től, a bevezetés előtt álló tanterv feldolgozása tanmenetekké, feladatsorokká. A Tanítóképző Főiskola és a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet e munka alapján készítette el rajz tanmenet javaslatát.
Részt vett a megye tehetséggondozó munkájában, sok diák köszönheti Laci bácsinak, Nagybajomon kívül is, képzőművészeti karrierjének elindítását. Vezetője a képzőművészeti amatőrmozgalomnak.
A tantestület iránt érzett felelősségtudat által vezérelve vállalta egykori iskolájának vezetését 1991 júliusától. Munkássága egybe esett a magyar oktatásügy változásaival, a társadalom képlékeny helyzetével. Nevéhez fűződik a Csokonai-napok rendezvény-sorozat létrehozása, az iskolaszék megalakítása, a falusi néptanítók kopjafájának felállítása.
Az első demokratikusan választott képviselő-testület tagja.
Ezt a pályát a helyi közösség és az oktatási kormányzat több díjjal is elismerte:
– 1973. Miniszteri dicséret
– 1978. Kiváló úttörővezető
– 1983. Kiváló Munkáért Kitüntetés
– 1983. Ifjúsági Díj
– 1985. Elismerő oklevél Somogy megye közművelődésében végzett aktív, segítő munkájáért
– 1987. Somogy Megyei Tanács Közművelődési Díja
– 1999. II. Somogy Megyei Tárlaton Somogy megye Közgyűlése elnökének különdíja
– 1999. Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje
– 2000. Pedagógus Szolgálati Emlékérem
– 2001. Somogy Polgáraiért Díj
– 2001. Nagybajom díszpolgára
– 2002. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének Szövetkezeti
Érdemérme
A festészetben is maradandót alkotott, számtalan kiállításán őszintén csodálhattuk a képein megjelenő finom ecsetkezelését, elegáns vonalait, sejtelmes vagy ragyogó színeit.
A hivatalos elismerések mellett egy különleges kitüntetést is magáénak érezhetett, a település minden polgárának szeretetét. Aligha akadt olyan ember, akinek volt oka haragudni Tibol Lászlóra.
Igazgatóként lehetőséget adott és támogatta a diákok kreatív ötleteinek megvalósítását. A leány röplabdacsapat, a Dáridó Rádió ekkor lesz az országban a legjobb. Az intézmény kiadja a Zöld Kódex című iskolaújságot. Testvérkapcsolatokat épített ki a schortensi és a gyergyószárhegyi iskolákkal. A helyi tanterv, az iskola Pedagógiai Programja Laci bácsi munkája, így hatása ezeken keresztül, ma is jelen van az iskola oktató-nevelő munkájában.
1999-ben, második ciklusának közepén súlyos betegsége miatt lemondott igazgatói megbízatásáról és nyugdíjba vonult.
2002-ben elhunyt, emlékét annak a szemléletnek a megőrzésével kívánjuk ápolni, melyet Ars poeticájában Ő maga így fogalmazott meg:
„Megteremteni az iskolában azokat a körülményeket, amelyek a gyermekek egyéni adottságainak, képességeinek kibontakoztatásához lehetőséget adnak. Ez minden iskola és pedagógus kötelessége és felelőssége.
Mint rajztanár, hiszek a vizuális nevelés fontosságában, sőt: nélkülözhetetlenségében, hiszen a világ „vizuális birtokbavételének”, az önkifejezési vágy és az alkotói igény kielégítésének alkalmai és színterei a rajzórák.
Igyekszem- képességeimhez mérten- a festészet nyelvén elmondani véleményemet, érzelmeimet az engem érdeklő dolgokról: az ember mindennapjairól, az ember és természet kapcsolatáról, a látvánnyal kifejezhető emberi viszonylatokról; vagy egy-egy nekem tetsző táj hangulatának közlésére vállalkozom csupán.
Szeretem tanítványaimat az igazi értékek megbecsülésére, a képzőművészet szeretetére nevelni.” Nagybajom, 2005. március 14.
Emlékszoba a festőnek
Tibol László festőművész hagyatéka
http://www.museum.hu/museum/permanent_hu.php?IDP=2690&ID=835
Tibol László festőművész tárlata a Pannónia Med Hotelben (Sopron)
http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=3625
Tibol Lászlónak különösen jól esett az az elismerés, melyet Horváth József városában kapott.
Szerkesztette: Kiss Zoltán
NAGYBAJOMfigyelő 